Kesergő

  Egy alkóvba zárnám örök időkre szerelmem Szemében kromoszómatérkép, engem csak a telefonba lát, De sokat mentünk, úgy világba Vadásztunk paptetűt Tiszába, Zalába, foltos szalamandrát oldalában hegynek, mérges szömörce csípését megúsztam, mázlimra, csalánét napokig fájón kínlódtam, pechemre, Templomokat néztünk, presbiteriánust, Mára minden elmúlt, csendem maradt csak, reggeltől estvéig dolgozóba vala, dolgozik nagyon, ha látom fáradt

Vagy s vagyok

Te vagy a fény, én az árnyék, Nem létezem Nélküled, Élek, mint minden ember, Mégis te vagy a mindenem Végtelenbe nyíló pillanat A perc, mikor meglát szemem Egyek vagyunk idő tengerén A pillanat keresztje miénk Csapong a szó, az érzelem örök Árnyjáték fa törzsén rád vár Ülök a szerelem karimáján S formák táncát lesem Egyszer

Pipacs merengője

  Mesék világából jöttél Te vagy a holdfényt dúdoló Szemed tükrében élek Míg érzed, a haláltól se félek Csak a csend beszél helyettem Idők kezdetén beleégtél szemembe, Azóta a szépség te vagy Végtelen a pillanat mióta nézlek Szivárvány húrján zenélek Dalolva mondom az igazt Csillagok fényén ért meg a tested Szemed árnyékán ott a vigasz