pech

hangod zenéjeborzolta nyakszirtem szemed itta szemem, mint szomjazó a fényt, éreztem illatod, mint körbe lengve bódít táncol a lelkem, itt vagy velem, eljöttél, márcsak a pillanat, mi elválasztja kéjem, örjöngö táncod emeljen csillagok közé   moziba vitél, film sötétjén várta böröm, izzó kezed vezesse táncra minden rezdülésem, de müvészet magas ormain jártál nélkülem, mire eljött az

varázs

varázs szavára szállt minden vágy, mi megmaradt nyomán, azt a szenvedély tüzén jéggé fagyott emlékek tarka kavalkádja követte, mint tájfunt a romhalmaz   holnapok csendes emléke fodrozott tükrén, mint fejreállt képe tájnak, hol a szenvedély unalommá merevült, a fájdalom vig nevetése felpüfedt, multján ácsingozott remények tükre    

éjed vége

ha kitölt a test kínzó létemiközben torkodba érzedzsigered mozgó fájásléted egy várakozás magadba zárt sötétség fényebevilágítja élted értelmetlenmindenségét, ordítanádelég, ebből legyen végleg vége sötétségre jöjjön hajnal,ordító csended törje halk mozgás néma tánca,múljék minden, semmik vágya mozdul a más, törik végre,kiszakadsz önön zárt köréből,hangok fájón jelzik léted,élsz, élted nem rejted végre

velem

fáradt estén a vágy hozta öt combjaim közé aranylon izzadt homlokán a szerelem nyögdécseltem bársony szorításán itt volt végre, itt velem fájó hiányt pótolt minden csókja testemen éreztem szerelmét, mint nyelvelt velem egy pillanat csupán mit ordítva hívtam közénk a kéj mámora kiürült megent a pillanat bársonypuhává lett vele körötünk omlottak falak, velem volt a